Gombai Polgárőr Egyesület

Tegyünk egymással, önmagunkért és egymásért!

A bűnmegelőzésről III.…

Mindenki válhat áldozattá, aki “helyzetbe hozza” a bűnözőket, megkönnyíti a dolgukat.

Amikor például egy idős asszony gyűrűkkel, karkötőkkel, aranylánccal felékszerezve egyedül sétálgat, vagy amikor egy vendéglátóhelyen iddogáló férfi tömött pénztárcájából vesz elő egy bankjegyet fizetéskor, vagy például amikor egy fiatal nő kihívó ruhában indul neki az éjszakának, ezek jellegzetes, visszatérő esetei a rablásokat, vagy nemi erőszakot rögzítő rendőrségi jegyzőkönyveknek. A legalapvetőbb, általánosan ismert elővigyázatossági szabályokat sokszor halljuk, unalomig ismerjük is azokat, de korántsem tartjuk be. Pedig ezeket a gyerekeinkkel, szeretteinkkel is meg kellene ismertetni, és mindenkivel el kellene sajátíttatni, akit féltünk.

Ehhez kapcsolódóan, elöljáróban rögtön össze is gyűjtöttünk néhány, mindennapi helyzetben is alkalmazható jó tanácsot:

–          Bevásárláskor ne kézben, főleg ne a szatyrunk, vagy nyitott táskánk tetején tartsuk a pénztárcánkat, mert onnan észrevétlenül kirántható, kiemelhető.
–          Soha ne mutogassuk, mennyi pénz van nálunk! Nem is érdemes sokkal több pénzt magunkkal vinni, mint amennyire várhatóan szükségünk lesz.
–          Iratainkat, például személyi igazolványunkat, társadalombiztosítási kártyánkat lehetőleg ne a pénztárcánkban tartsuk: ha netán mégis sikerül meglopnia egy zsebtolvajnak, éppen elég kár a pénz elvesztése, nem szükséges emellé még az a trauma, az a sok utánajárás és kellemetlenség, amivel az iratok pótlása jár. Bankkártyánkkal soha ne legyen egy helyen a PIN-kód, viszont nem árt ismerni azt a telefonszámot, ahol az elvesztés után azonnal le lehet tiltatni azt.
–          Amennyiben hazafelé menet azt tapasztaljuk, hogy valaki követ bennünket, ha lehet, ne menjünk tovább egyedül, hanem keressünk egy népesebb helyet, üzlet, postát, buszmegállót, amíg az illető fel nem adja! Ne lépjünk be a liftbe se gyanús külsejű vagy viselkedésű idegen személlyel együtt!
–          Késő éjjel, néptelen utcákon lehetőleg ne közlekedjünk egyedül. Ha mégis elkerülhetetlen, akkor jól megvilágított és forgalmas útvonalat válasszunk, és célirányosan, sietős, határozott léptekkel haladjunk.

Hogy lakásunk is betölthesse a védő szerepet, nem árt otthonunkban is néhány elővigyázatossági intézkedést betartani. Biztonsági szakemberek az egyedül élőknek az ajtónyitáskor a biztonsági lánc használatát ajánlják. Sajnos gyakran fordul elő ugyanis, hogy lakásbetöréseket úgy készítenek elő, vagy lopáshoz úgy teremtenek alkalmat, hogy például rosszullétet színlelve, valakit keresve, vagy gázóra-leolvasónak, önkormányzati dolgozónak, közvélemény-kutató cég munkatársának, alkalmi árusnak mondva magukat jutnak be a bűnözők a lakásba. Egyik trükknek sem szabad bedőlni: ezek az ügyek mind elintézhetők résnyire nyitott ajtón keresztül is, anélkül, hogy beengednénk az illetőt a lakásba. Az ismeretlen, de önmagát hivatalos személynek mondott látogatótól – még az ajtónyitás előtt – minden esetben kérjük el igazolványát, vagy megbízólevelét. Éjszaka, nyugovóra térve is célszerű az ajtót a biztonsági zárral bezárni. Hiába vannak otthon a lakók: nemegyszer előfordult már, hogy az alvók mellett csendben mozogva a betörők a tulajdonosok jelenlétében fosztották meg őket értékeiktől.

Utcai támadás esetén a helyzetfelismerés és a lélekjelenlét segíthet a legtöbbet. A közvetlen, testközeli támadást célszerű a lehetőségek szerint elkerülni, nem kell feltétlenül szembeszállni a támadóval. Akit támadás ér, kiabáljon, hívjon segítséget! Ha csak lehet, a legjobb elfutni, olyan helyre, ahol több ember is van: metróba, boltba. Ha erre nincs lehetőség, próbáljuk meg a támadó figyelmét lekötni, illetve elterelni valamivel, és célszerű beszélni hozzá. Egyes nyugati országokban, ahol még rosszabb a közbiztonság, a járókelők ún. “rablási minimumot” hordanak maguknál: ez a minimális kézpénzösszeg segíthet, hogy nehogy a rablóban a sikertelenség, a csalódás agresszivitást ébresszen. A legfontosabb tanács: mindent meg kell tenni a támadó agresszivitásának elkerülésére, hiszen nincs olyan érték, ami felérne az ember életével! Ha nincs más lehetőség, és mégis szembe kell szállni a támadóval (feltéve, hogy a támadó egyedül van és fegyvertelen), akkor főleg a meglepetés hozhat sikert. Hitesse el a megtámadott, hogy gyenge, éreztesse a támadó fölényét, hogy ezzel is elaltassa az éberségét. Váratlan helyzetet teremthet például a támadó által követelt tárgy (lánc, gyűrű, óra, pénztárca, stb.) leejtése: vagy a rabló hajol le érte, és így átmenetileg védtelen lesz, vagy a megtámadott tehet úgy, mintha fel akarná venni a leesett tárgyat, és így esetleg kiránthatja a támadó lábát. Mindenképpen megfontolandó azonban annak az önvédelmet oktató szakemberek jótanácsa, akik arra figyelmeztetnek, hogy alapvető önvédelmi ismertek nélkül kicsi az esély a sikerre, és a bátorság nem egyenlő az esztelen kockázatvállalással. Ez érvényes sajnos, az egyre gyakrabban előforduló pénzintézeti, fegyveres rablásokra is, amelyekbe bárki belekeveredhet. Ilyen helyzetben nem célszerű senkinek sem civilként ellenállást tanúsítania: nem tehet okosabbat, mint hogy engedelmeskedik a felszólításnak.

Reklámok

Single Post Navigation

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s